Gyermek és ifjúságvédelmi felelőse voltam az iskola egységnek, családgondozó, utógondozója a gyermekvédelmi szakellátásnak 2006-ban. Sok konfliktusunk volt a kollégium vezetőjével, a gyermekek elhanyagolása, rideg, távolságtartó nevelési módszereik, a pszichiátriai gyógyszerek óriási mennyiségének beszedettetése miatt. Ezt többször jeleztem az igazgatónőnek, aki erről a tényről tudott,  sajnálatát fejezte ki, és tehetetlenségéről, eszköztelenségéről számolt be, hogy egyszerűen nem tud tenni ellene, a kollégium vezetőjének hozzá állása miatt. Számtalan fotót, feljegyzést készített már, de csak azt érte el vele, hogy a kollégákat és a gyerekeket is ellene hangolta a vezető társa.

Mérhetetlenül demoralizálódott volt a nevelőtestület, bizalmatlanság, rosszhangulat, pletykálkodás uralta az intézmény légkörét. Néhány iskolai tanuló csoportban ennek ellenére próbáltak színvonalas gyógypedagógiai munkát végezni. De nem ez volt az általános. A pedagógusok többsége egyik napot a másik után túlélni akarta, inkább hasonlított a csoportmunka szabadidős programokra, mint tanítási órára, fejlesztésre. A logopédia tagozaton dolgozó pedagógusok lenézték az értelmileg akadályozott gyermekekkel foglalkozó pedagógusokat. Az autista tagozaton dolgozó pedagógusok teljesen szegregálódtak, semmilyen kapcsolatuk nem volt az intézményben tanító többi pedagógussal. Megjegyzem az autistákkal foglalkozó pedagógusoknak nem is igen volt idejük barátkozni, mert nagyon szigorú egyéni fejlesztések mentén folyt az oktató nevelő munka.  Az intézmény többi oktatási területén dolgozó gyógypedagógus a gyermekeknek nem készített egyéni fejlesztési tervet, igénytelen, minden szakmaiságot nélkülöztek a kontrollkérők, amit a szakértői bizottságnak kellett leadni.

Ha valamely gyermek a tanmenet követelményének megfelelően, vagy annál kissé jobban teljesített az minden esetben a gyógypedagógus érdemének számított. De ha a gyermek fejlődése jelentéktelen volt, esetleg visszaesett, az mindenképpen a gyermek értelmi képességét minősítette, semmi estre a pedagógus szakmai hozzáértését, hozzá állását. A vezetők egymás munkáját, tekintélyét nem támogatták, hanem rombolták.

A szakszervezet vezetője Sümeghi Lászlóné, folyamatosan támadta, ellehetetleníteni igyekezett Tonács Éva igazgató asszonyt, melyben a szétzilálódott vezetők támogatták. Persze nevüket elhallgatóan, mert féltek a retorziótól, mint ahogy azt a Népszabadság is megírta.

Ennek iskola példája a következő feljegyzés, amit rendkívüli eseményként az intézmény igazgatója a fenntartónak megküldött, a szakmai osztály később kivizsgált.

 

Ennyi bevezető után következzen az anyag.

 

2006. február 6-án Szatmári Gyuláné és Mné J. J. feljegyzése X.X. kisleány esetéről.

 

 

2006. február 4-én este 18-kor a kollégiumvezető szobájában elhangzottakról feljegyzés.

XX vallomása az előző napi eltűnéséről:

2006. február 3-án, pénteken nem tudom hány órakor lekéredzkedtem L.A nénitől és J.J. bácsitól az udvarra hintázni. A kerítéshez odajött két fiatal bácsi, hívtak, hogy menjek ki hozzájuk sétálni. Körbementem az udvaron, és ahol az autók jönnek be, kimentem hozzájuk. Elmentem a (Fürdő u?) házukhoz. Ott volt egy öreg bácsi, megpusziltuk egymást, még a kezét is megcsókoltam. A konyhában ettem maradék rizst, zsömlét, ittam Colát. A szobában az ágyon ültünk, tv-t néztünk, magnóztunk, hallgattunk zenét. Polaroid géppel lefényképeztek emlékbe. Adtak ételmaradékot. Azt elhoztam. Elkísértek visszafelé egy darabon. Mondták, hogy hétfőn is eljönnek, hoznak pénzt, csokit. Nyáron meg elvisznek táborozni. Hazakísértek, útközben elestem, fáj a hasam itt. (bal oldala) Nem tudtam aludni. Félek, hogy kikapok É. nénitől.

(Közben X.X. elment WC-re, visszajött, járásán is látszott, de panaszkodott is hogy fáj a pisilés)

Julika néni forduljon, el Marika néninek megmutatom, hol fáj. (alhas, szemérem tájékon és az oldala)

Félek, most nem tudok aludni. Igaza van Erzsike néninek, ki kellene vizsgálni. Most menjünk.

-Végül arcát eltakarva elmondta „a két fiatal cigány molesztálta az ágyon. Rossz volt, mint az állat. Levették a bugyimat. Sírtam. Ők ittak bort.

Lejegyezte: Molnárné Nyújtó Julianna ügyeletes vezető

 

A meghallgatáson jelen volt Szatmári Gyuláné a kollégium vezetője.

 

18 óra 45-kor kimentünk, a nőgyógyászatra, vizsgálatra.

 

Tonács Éva Feljegyzése 2006. február 6-án

Molnárné Nyújtó Julianna ált.ig. helyettes és Szatmári Gyuláné kollégiumvezető felkerestek, írásos feljegyzéssel, miszerint X.X. orvosi ellátása, kontrollvizsgálata 2006. február 5-én 18 óra 45-kor indokolt volt.

Az aggodalmukról sem engem, mint az intézmény vezetőjét, sem a gyámot telefonon nem tájékoztattak. Véleményemet nem kérték ki, úgy vitték el az állami nevelt kiskorút az általuk vélt esemény után 24 órával a megyei kórház nőgyógyászati ügyeletére. A vizsgálatról ambuláns lapot nem kaptak, mondván ez csak a gyámnak adható ki.

A gyermeket Kimpián Ildikó gyermekvédelmi felelős és K. G. Zs. oszt. főnök jelenlétében kérdeztük ki pénteki eseményekről. Fogyatékosságánál fogva, ahogy kérdeztük úgy válaszolt. Nehezen állt össze a történet, a kisleány elmondása szerint (dünnyögő, egyszavas válaszokat ad, egyszerű mondatokban beszél)

Sétáltak, bementek egy házba, a konyhába, a néni takarított, a bácsi adott Colát. Kapott dobozban ennivalót. (Máltai Szeretet Szolgálat). Sétáltak a városban, nézelődtek. Láttak ékszereket, fényképezőgépet. (Malom Center) Megerősítette, hogy a Malomban voltak, de az emeletre nem mentek fel.

Személyes, pénteken történt élményem: V.T. dajka 16 óra körül bejött az irodámba, izgatottan hadarta, hogy X.X. kiszökött a házból, cigányfiúkkal ment el. Én azonnal ugrottam először a portán kérdeztem, hogy látták-e X.Xet. ( A portán tartózkodott Szatmári Gyuláné kollégiumvezető) Aztán az első emeleti osztályterembe rohantam, J.J-től kérdeztem hol van X.X. Leengedte több mint egy órája hintázni. Én rohantam tovább azzal a szándékkal, hogy kocsival azonnal utánuk megyek. (Szatmáriné végig a nyomomban felajánlotta, hogy velem jön, de hárítottam a segítségét)

Telefonon felvettem a kapcsolatot, V.T.vel, majd információi alapján H.Mné gyermekfelügyelővel. Az általuk adott útmutatók alapján körbejártuk a centrumot, meggyőződtünk róla, hogy a Máltai Szeretet Szolgálatnál és a Malom Centerben jártak. Beszélgettünk a biztonsági őrökkel, szolgálatban lévő járőrökkel és a Máltai ügyeletet tartó segítőkkel. Kiderült az egyik fiú kiléte, mert ő is a tanítványunk volt korábban. Közben tartottam a kapcsolatot az intézménnyel is.  Szatmáriné utasítására J.J. bejelentést akart tenni a rendőrségen, amit én letiltottam. A portán kértem, hogy ha megérkezik, a kisleány várjon meg engem, szeretnék beszélni vele.

Kb. 16 órától 17 óra 31-ig volt intézményen kívül. Mikor megérkezet első kérdése az volt, hogy ugye nem bántasz?

Körbe ölelgettem, hogy örülök, hogy itt vagy, semmi baj, csak aggódtunk érted. Ezek az ő rokonai mondta és máskor is voltak már itt. Mondtam rendben, de jöjjenek be és mutatkozzanak be. Nem szabad engedély nélkül kimenni a házból. Nagyon szorosan többször átölelt a kisleány. Nylonban volt nála egy doboznyi ribizli, azt, mint „zsákmányt” magával akarta vinni a kollégiumba. Rábeszéltem, hogy hagyja itt, majd vacsoránál az ebédlőben megeszik. Dr.K.M. kísérte fel a kollégiumba a gyereket. Mosolyogva váltunk el megbeszéltük, hogy hétvégén nem mehet ki, hét közben várom a fiúkat. Utólag is az erősödik bennem, hogy az arca sima volt, boldog és hálás, mert a „rokonaival” sétáltak a városban. És büntetést sem kapott …….(miért kapott volna?) Nyoma sem volt annak, hogy durván erőszakosan közeledtek volna felé.

Az igazgatóhelyettes által írt feljegyzéshez: a kisleány alhasi fájdalmai utaltak arra, hogy másnap (február 5.-én menstruál) A vesetájéki fájdalom és a vizelési probléma összefüggésben lehet azzal, hogy órákat hintázik kint a több fokos mínuszokban. Mai napon a távozó gyermekorvost megkértem, hogy írjon beutalót egy vizeletvizsgálatra X.X. részére. Dr.M.Gy. készségesen visszafordult és beutalót írt.

14 óra 30kor felhívtam Dr.N.J. nőgyógyászt, aki felvilágosított: Dr.H. vizsgálta meg a kisleányt, ilyen esetben hüvelyváladékból kenetet vesznek, hívjam fel az andrológust, hogy van-e már eredmény, de azt csak a gyámnak adhatják ki, vagy a rendőrségi megkeresésre.

Az igazgatóhelyettesek intézkedését túlzónak tartom és fölösleges aggályoskodásnak. Ugyanakkor hiányolom, hogy ha valóban aggódtak, miért nem találtak meg engem telefonon és miért nem értesítették azonnal a gyámot. Aggasztónak találom a kisleány egészségügyi ellátását is. Elgondolkodtató, hogy amennyiben szombaton este indokoltnak látták a rendkívüli orvosi vizsgálatot, a kollégiumvezetője pénteken 19 óráig szolgálatban volt, nem vett észre semmit. Az éjszakás gyermekfelügyelők és a szombaton délelőtti műszakban dolgozók sem jelezték, hogy probléma volna.

Ma délután derült ki számomra, hogy valaki értesítette a gyermekjogi képviselőt, aki a gyámot mozgósította. A gyám miután tudomására jutott az esemény, azonnal megkereste a gyermeket. Kimpián Ildikó gyermekvédelmi felelős invitálására miszerint menjenek át az igazgatónőhöz, hárított, hogy majd mindenki megírja a feljegyzését, abból ők tájékozódnak.

 

Kimpián Ildikó tájékoztatása gyám felé 2006. február 8-án.

 

Tisztelt Gyám!

X.X.  gyámoltja 2006. február 3-án 16 órától 17.30-ig engedély nélkül tartózkodott az iskolán kívül. Erről a sajnálatos eseményről tájékoztatom, mellékelten csatolom az igazgató asszony és az ügyeletben dolgozó igazgató helyettes feljegyzéseit.

2006. február 6-án reggel a kollégium vezetője Szatmári Gyuláné megkeresett, és arról tájékoztatott, hogy február  3-án (pénteken) az intézményből való távozásom után X.X. ismeretlen helyre távozott.

Elmondása szerint X.X. a délutáni foglalkozásról, nevelője engedélyével, felügyelet nélkül az udvaron hintázott. Két idegen férfi az udvarról X.X-et kicsalta az utcára és ismeretlen helyre gyalogosan távoztak. A ház, amibe a kisleányt elvitték nem lehetet messze a gyermek elmondása szerint. Ott levették a bugyiját, játszottak vele, majd letusolt egyedül a fürdőszobában. Miután felöltözött a fiúk visszakísérték az intézménybe. A kollégiumvezetője szerint X.X. kb másfél órát volt távol az intézménytől. Egy dajka fedezte fel a kisleány eltűnését, azonnal szólt, az igazgatónőnek, aki a gyermek keresésére indult. Időközben X.X. haza ért, beszélt Tonács Éva igazgatóval, majd felment a kollégiumba.

2006.február 4-én szombaton X.X. alhasi fájdalomra panaszkodott. Ezért az ügyeletes vezető behívatta őt, hogy közösen hallgassák meg a gyermeket. A meghallgatás után úgy döntöttek, elviszik nőgyógyászhoz, mert gyanújuk támadt, hogy a középsúlyos értelmileg akadályozott gyermeket szexuális bántalmazás érhette.

A nőgyógyásznál kiderült, a kisleány érintetlen, a kenet vizsgálat eredményét csak a gyám, vagy a rendőrség kaphatja meg, amennyiben feljelentést kívánnak tenni.

A kollégiumvezetője tájékoztatott, hogy a délelőtt folytán az igazgató asszony házon kívül tartózkodik, várhatóan délután fog megérkezni. A gyermekjogi képviselő soron következő látogatása 10 óra körül várható, és ő úgy érzi a történtekről tájékoztatnom kell.

Ezt a kérését én megtagadtam, hiszen a körülmények pontos ismerete nélkül felelős, hiteles tájékoztatás adni nem tudok. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy ön az esetről korábban értesítve nem lett.

A nap folyamán meghallgattuk X.X. gyermeket az igazgató asszonnyal és az osztályfőnökkel közösen, aki meglehetősen bizonytalan, összefüggésében zavaros, történetet adott elő az intézményen kívül történt másfél óráról.

Nekünk a következőt adta elő:

„Járt egy házban, ahol volt egy idős bácsi, néni. Kapott enni, inni. Néztek televíziót. Voltak a Malom Centerben kirakatot nézni. Láttak fényképezőgépet, órát, ékszert. Majd a fiúk visszakísérték. Arra a kérdésre, hogy ismerte a fiúkat bizonytalan választ adott.

X.X. történt beszélgetés után véleményem szerint, nem történt vele semmi olyan dolog, ami számára fájdalmat, sérülést okozott volna. Ezt megerősíteni látszik a nőgyógyász manuális vizsgálata, melynek eredményéről a kollégium vezetőtől kaptam tájékoztatást. Az eltelt napokban hozzám nem érkezett jelzés a pedagógusoktól, nevelőktől, hogy a kisleány magatartásában, szokásaiban, alvásában bármi rendkívüli, traumatikus elem jelent volna meg.

Kérem tájékoztatásom elfogadását!

 

 

Volt-e rossz, ártó szándék az  igazgatóhelyettesekben?   

Tényleg a gyermek érdekében cselekedtek?   

A gyermek érdekét tartották szemelőtt?

A gyámot miért nem értesítették azonnal?

Miért 24 óra múlva merült fel a gyanú a kollégiumvezetőben, hogy a kisleányt esetleg bántalmazhatták?

Miért nem értesítették azonnal az intézmény vezetőjét ha bűncselekmény gyanúja merült fel bennük?