juharjuhar

Miután intézményünk (és saját személyem is) nagyon sok támadást kapott az elkülönítő helység kialakítása miatt, melynek gyakorlatát az európai uniós gyógypedagógiai intézmények gyakorlatából ismertük meg, szeretnénk vitára bocsátani néhány kérdést, mely nekem és munkatársaimnak komoly dilemmát okoz.

Az, hogy magatartási problémák előfordulnak az értelmi fogyatékos kamaszok, fiatal felnőttek körében, az nyilvánvalóan senki számára nem kérdéses.

A hangsúlyt a konfliktushelyzetek megelőzésére kell helyezni; ebben nincs véleménykülönbség az értelmileg sérültekkel foglalkozó szakemberek körében. Ezt vallom én is, munkatársaimmal egyetemben.

De sajnos vannak olyan helyzetek, amikor a konfliktus kialakult, a magatartási anomália jelen van, és a jelenlévő segítőknek, nevelőknek tenniük kell valamit a probléma biztonságos megoldása érdekében.

Az:

• hogy megelőzhető lett volna a magatartási anomália kiváltó oka?
• helyesen járt-e el a konfliktushelyzetben a nevelő, segítő munkatárs?
• a mai magyar oktatási, továbbképzési, főiskolai képzés add-e elegendő felkészültséget az ilyen helyzetek humánus, szabályos kezelésére, annak érdekében, hogy minden érintett mindennemű emberi joga sértetlenül maradjon?   

 csak a közvetlen konfliktusmegoldás után képezheti vita tárgyát.

Ám az akut helyzetben a jelenlévő nevelő vagy segítő munkatársnak azonnali döntést kell hoznia, be kell avatkoznia a komolyabb sérülés elkerülése érdekében.  Az, hogy melyik intézmény, melyik nevelő milyen problémamegoldó, konfliktuskezelő eszközt alkalmaz, az függ a helyzettől, a nevelők szakmai felkészültségétől, a gyermek részéről pedig annak egészségügyi állapotától, habitusától.

A problémafeltárás kiinduló pontja az, hogy nincs megfelelő ellátó rendszer az értelmileg akadályozott, speciális szükségletet igénylő kamaszok, fiatal felnőttek részére.

Lehet engem elítélni és megkövezni, de én a magam részéről nem értek azzal, ha egy értelmileg akadályozott, átmeneti vagy tartós nevelésben élni kénytelen ellátott magatartási anomáliát produkál, azt feltétlenül a pszichiátriának, vagy az intézmények közötti vándoroltatásnak kell megoldania. A javító nevelő intézményről már nem is beszélve.

Saját tapasztalataim alapján szeretnék szakmai vitát indítani:

Az intézményünkben állami gondoskodásban nevelkedő, értelmükben akadályozott fiatalok karriertörténetét áttekintve érdekes képet kapunk.

Miként kezelte az intézmény a magatartási anomáliákat?

Nem szeretnék pálcát törni senki feje fölött, nem ez a cél, hanem az, hogy a szakma kompromisszum kötése mellett minden jogszabályi elvárásnak, kötelezettségnek eleget tevő megoldás szülessen ezen helyzetek szabályos, humánus kezelésére.

Aki indulástól kezdve figyelemmel kísérte a blogomat, az már olvashatta, aki most csatlakozik, kérem, szánjon rá időt és a kezdetektől olvassa át figyelmesen az eseteket, esetleírásokat.

Ha egy magatartási problémával küzdő értelmi fogyatékos gyermek került a gyermekvédelmi szakellátásba, elkezdődött az intézményhálózaton belül a vándorlása. Talán abban reménykedve, hogy valamelyik intézmény kezébe került a bölcsek köve és a gyermek magatartási anomáliáira a megfelelő nevelési módszert megtalálta, alkalmazni tudja. Ha nem, akkor vándoroltatták tovább, míg újra az induló intézményben találta magát a kamasz. Ez időről időre tehermentesítette az adott intézményeket, míg elérkezett a gyermek a tankötelezettsége végére, felnőttkorba lépett és kezdeményezni lehetett a szakosított szociális ellátó rendszerbe történő irányítását.

Arra, hogy a problémás kamasz/fiatal felnőtt a szociális ellátó rendszerben produkált-e hasonló magatartási anomáliákat az a szakmaközi kommunikáció hiánya miatt nem, vagy csak ritkán derült ki számunkra.  A nyomon követés érdekes kutatási téma lehetne.

Én az intézmény hálózatban történő vándoroltatást nem tudom elfogadni, bár el kell ismernem, hogy a környezet nyomásának engedve, időnként én magam is hoztam ilyen döntést igazgatóként, gyámként.

Nem vagyok rá büszke!

Mivel próbálkozott még az intézmény?

A pszichiátria igénybe vételével. De véleményem szerint ez az út sem járható.

Az értelmi fogyatékos gyermekeknél még nehezebb diagnosztizálnia az esetleges kórképet a pszichiátriai megbetegedések esetében, mint ép társaiknál. Ezért a gyógyszerek beállítása, a magatartási probléma megakadályozása, vagy minimálisra redukálása érdekében elindultak a próbálkozások.

Mindannyian tudjuk, hogy a gyógyszereknek általában vannak káros mellékhatásai. Tapasztalatból mondhatom, nincs szörnyűbb látvány, amikor a gyógyszerek mellékhatásaként a testalkati torzulások már kamaszkorban megjelennek. A pszichiátriai gyógyszeres kezelés felnőtt emberek külsején is nyomot hagy, ám a gyermeknél, kamasznál még hangsúlyosabban jelenik meg, az egészségkárosodást már nem is említve.

Mivel Kecskeméten nincs gyermekpszichiátriai kórházi osztály, ezért csak az ambuláns ellátás marad, ami kivédhetetlenül hozza magával a gyógyszerbeállítás próbálkozásait, állandó orvosi felügyelet nélkül.

Így fordulhat az elő, hogy a kamasz a panaszokra válaszként megkapja a gyógyszert, kezdetét veszi a gyógyszeres kezelés, aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy kamaszunk csetlik, botlik, ténfereg, csorog a nyála. Ilyenkor kapcsolatfelvételre törekszünk a kezelőorvossal, hogy a tüneteket jelezni tudjuk – ez pedig nem minden esetben sikeres. Időpontot kell kérnünk, amikor ismételten megjelenhetünk a szakrendelésen, mely heteket is igénybe vehet, hiszen mindannyian ismerjük a pszichiáterek leterheltségét, fizikai kapacitásuk határát súrolják ők is.

Amikor az értelmi fogyatékos kamaszunk ön- és közveszélyes, mit tegyünk???

A mentő ugyan az esetek többségében reagált segélyhívásunkra, de arra is volt példa, hogy ki sem jött az intézménybe. Tegyük fel, kijönnek. Akkor elindul a polémia, hogy hova vigyék? Szegedre vagy Budapestre?

Komolyan ez lenne a mai világban a megoldás, hogy a magatartási anomáliát produkáló gyermeket Kecskemétről Szegedre vagy Budapestre a pszichiátriára kelljen szállítani?  Ez nem sérti a gyermeki jogokat, az emberi jogokat?

Segítségkérés a rendőrség illetve az igazságszolgáltatás szerveitől:

Ha a városban magatartási anomáliát produkált a kamaszunk, és a járókelők rendőri segítséget kértek, a rendőrség jobb híján visszahozta a kamaszt az intézménybe.

Ha nekünk kellett rendőri segítséget kérnünk, kijöttek, erőt demonstráltak, ezen kívül mást nem tehettek.

Ha feljelentést teszünk, elindul a nyomozás az ügyben az értelmi fogyatékos kamaszunk ellen. Ugye kimondani is szörnyű, intézkedést kérni még szörnyűbb.

De tehetetlen kínomban már én is megtettem ezt, mint igazgató, mint gyám.

Erre sem vagyok büszke!

A bűntető törvény 2010 nyarán megváltozott a közfeladatott ellátó személyek védelmében. Érdemes elolvasni.

Szégyennek tartom, hogy idáig jutott a magyar társadalom, de feltételezzük, hogy talán lesz visszatartó ereje a közszolgálati feladatot ellátók sérelmére történő bántalmazásoknak.

Az új Btk. alapján a nevelő bűntető feljelentést tehet a 12. életévét betöltött kiskorú ellen, ha a gyermek akadályozza őt közfeladatainak ellátásában. Ahhoz, hogy a gyermek ellen eljárás indulhasson, a gyermeknek tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy a nevelő közfeladatott lát el.

Komolyan egy értelmi fogyatékos kamasz, fiatal felnőtt mikor lesz tisztában azzal, hogy a nevelő közfeladatot lát el?

Ami számomra tragikusabb, hogy mi történik, ha feljelentjük a kamasz gyermekünket hogy fizikailag bántalmazta a nevelőjét?

Tényleg ez lenne a megoldás?

Sajnos egy esetben már tettünk feljelentést a kamasz fiatal ellen, az ügyészség elrendelte a nyomozást, kíváncsian várom az igazságszolgáltatás bölcs döntését.

Az ÉFOÉSZ ügyvezető igazgatójával, Kovács Melindával egy alkalommal sikerült telefonon egyeztetnünk, sajnos a személyes találkozás elmaradt. Nagyon szerettem volna, ha személyesen is megismernék az intézmény szakmai munkáját, ha már felültek egy lejárató hadjáratnak, és személyes tapasztalat, ismeret nélkül a nyilvánosság előtt támadtak bennünket.

Melinda nagyon korrekt módon elmondta, hogy tudomásuk van arról, hogy a juhar utcai probléma nem egyedi, hanem sajnos általános Magyarországon. De ők úgy vélik, a mai Magyar oktatási, gyermekvédelmi intézményrendszer a nyugat Európában használatban lévő fizikai beavatkozások alkalmazására még nem nőtt fel.

Erre az én véleményem a következő: ha azt már hajlandóak vagyunk elismerni, hogy ez a probléma jelen van, bár beszélni szemérmesen nem vagyunk hajlandóak róla a nyilvánosság előtt, akkor ne tegyük nyilvánosan. Ám akkor a szakmaközi egyeztetéseknek meg kellene történnie a nyilvánosság kizárásával. Miután a szakmaközi egyeztetések megtörténtek, az Országos Fogyatékosügyi Tanácshoz kellene fordulni.

Én sokkal veszélyesebbnek tartom, hogy az intézmények a saját kreativitásuk, problémamegoldó képességük, habitusuk alapján, láthatatlan módon próbálják egymagukban megoldani a magatartási anomáliák kezelését.

A felsőbb szabályozás nélküli problémamegoldást a magunk példáján okulva minden résztvevőre nézve veszélyesnek tartom.

Feltett kérdésre válasz.

Miért indult ez a blog?

2010. január végén, inkorrekt módon indult támadás a megyei önkormányzat vezetői, az általam vezetett intézmény, munkatársaim, vezetőtársaim és személyem ellen. Vitát generált az időzítés, valamint a szervezet, akik lejáratásunkat tűzték ki célként.  

Fidesz irányítás alatt, megyei intézményként az országgyűlési választások előtt számítottunk támadásokra, hiszen engem és a vezetőtársaimat ez a politikaivezetés választott.

Az, amire el voltunk készülve, megtörtént, megtámadtak bennünket minden oldalról.

Türelmetlenül, be sem várva az intézményről írt cikkekre induló belsővizsgálatok eredményét, s már előre kárhoztatták azt, amit még csak gondolni mertünk, a mondandók nem is érdekelte őket.

Nem bánjuk e támadásokat, ha bár nem is örvendünk azoknak, se új, gondosan gyűjtött adatokkal, se pedig új meggyőző erejű érvekkel nem álltak elő.

Rendszerint vagy olyat támadtak meg, a mi nem megtámadni való; vagy olyat, amit nem lehet megtámadni. Se mi nem tanultunk ellenfeleink felszólalásaiból, se nem ők a mienkből.

Az eszmék nem tisztultak, egyetértés nem jött létre. De van valami, minek felemlítését nem tagadhatjuk meg magunktól. A nyílt levél, amit a gyógypedagógia szakma nevében jelentetett meg a megyei sajtó. Számomra ez a megnyilvánulás döbbenetes volt, okát már korábban kifejtettem. E megnyilvánulás után arra számítottam, hogy az országos média újra támadásba lendül, de nem tették, az okára sejtéseim vannak, konkrét információim nincsenek.

Bennünket; engem, túlzás nélkül, érzelgőséggel, tájékozatlansággal, kegyetlenséggel, ridegséggel, igazságtalansággal vádoltak.

Magunk, magam megnyugtatására, fogékony, buzduló közönségünk iránti hálából ki kell mondanunk, hogy szavunknak már volt hatása, nemcsak hatása, de már haszna is.

A szakma, a szakminisztérium, az Ombudsman, az igazságszolgáltatás, a civilszféra, foglalkozik  a „társadalom árváinak” a speciális, a különleges szükségletet igénylő, gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek helyzetének fontos kérdésével.

A civil szervezetek, az Ombudsman, az intézmény kérvényeket intézett a Magyar Kormányhoz, szakminisztériumhoz. Minden szervezet kérte, hogy különböző szakmai fórumokon alaposan vitassák meg e kérdést, s legyen kimondva, hogy a mostani állapotokat tovább tűrni nem szabad, s a speciális, a különleges szükségletet igénylő, gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekeken, határozott törvény által biztosított keretek között segíteni kell.

Reményeim szerint az országos sajtó nagyobb részt rokonszenves fogékonysággal tárja ki hasábjait e kérdés számára, s a közönség érdeklődése még ebben a zord időben is fel van keltve az ügy iránt.

Végre tisztelt ellenfeleink, érdemben szintén kénytelenek lesznek hozzászólni az ügyhöz, s ha a dolog érdemét tekintve, támogatást nem találunk abban, mégis alkalmat szolgáltatnak nekünk a létező balhiedelmek és előítéletek szétoszlatására.

Ezért nekik is köszönettel tartozunk. Hogy röviden kimondjuk: a speciális, a különleges szükségletet igénylő, gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek helyzetének kérdése napi rendre van tűzve, és a támadások hullámai, a közönyösség, az előítélet gátját lassan-lassan alá fogják mosni. Akár így, akár amúgy a speciális, a különleges szükségletet igénylő, gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek sorsán segíteni kell és segíteni fognak is.

Jelen blogommal felelni akarok a különböző támadásokra, de nem akarok pusztán feleletre szorítkozni.

Nagyon háládatlan dolog az ellenfelek rendetlen, portyázó hadaival szembeszállani, megvesztegetik a közönség szemét, tudatát, s midőn sehol sem támadnak sikeresen, nagy port kavarnak, melytől azután nem lehet tisztán látni.

 Ezért rendbe akartam szedni a dolog főmozzanatait s miután számba veszem az ellenvetéseket, újra ki fogom fejteni, hogy mibe és mennyibe veendők azok.

A kérdésnek három ilyen főmozzanata van:

1)    Valóban történt-e bűncselekmény, amivel egyes ártó szándékú emberek meggyanúsították a többcélú intézmény munkatársait?

2)    Van-e szükség fizikai beavatkozásra, és ha igen, miként kell intézkedni, amikor a fiatal értelmifogyatékkal élő kamasz, fiatal felnőtt ön- és közveszélyes viselkedést tanúsít?

3)    Elkülönítő helyiség átmenetileg segíthet-e a probléma akut kezelésében?

Ha pedig nem segít a bajon, vagy ha segít is, de más nagyobb bajokkal jár, vagy ha más alkalmasabb módon is lehetne eljárni, — melyek ezek a módok és eszközök?

Hagyjunk fel végre a magunk ámításával, ne hunyjunk szemet a létező bajok elől, ne

szépítgessünk, ne takargassunk midőn ez csak saját kárunkra történik.

Azért csak hadd mondják, hogy nem írtam „komoly statisztikai tanulmányt”. Nem az a

komoly statisztikai tanulmány, ahol a számok számokra vannak halmozva, s a sok szám elöli a gondolatot, hanem az, hol a számokból világos eredmény sugárzik ki, s a rideg aritmetika világából kivezet a valódi világba s tanít az okok és okozatok szükségszerű kapcsolatára.

Megjelent az alábbi honlapon: Jegyző és közigazgatás (http://www.jegyzo.hu)

Változások a gyermekvédelem területén 2009/5

Szerző: Kiss Katalin

Létrehozva 2009 okt 7 - 15:04

Az 1997. évi Gyermekvédelmi törvény alapvetően azt a célt kívánja elérni, hogy minden rászoruló gyermek esélyegyenlőségét növelő ellátórendszer alakuljon ki, ahol a családot támogató és a családot helyettesítő struktúra egymásra épül, de érthető okokból megkülönböztetett figyelmet fordít azok felé, akik valamilyen okból családot helyettesítő védelemre szorulnak. A parlament ez év tavaszán fogadta el a 2009. évi LXXIX. törvényt, amely többek között módosította a Gyermekvédelmi törvényt is, azonban a törvény célja, alapelvei, szerkezete a módosítás után is változatlanok maradtak, de nem is volt cél és nem is volt szükség lényeges tartalmi változtatásokra.

Itt kell azonban megemlíteni, hogy milyen változásokat eredményezett 2009. évben az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi XXXI. törvény is, amely részben a közoktatási törvényt, részben a Gyermekvédelmi törvény is módosította.
 
De nézzük is meg hogyan is teljesedett ki a gyermekvédelem ellátórendszere az elmúlt években.
A gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások a – 2008. évi adatok szerint a több mint 2 millió, 0–18 éves korú gyermek közül – érintik a mintegy 198 ezer – 101 ezer anyagi, 45 ezer környezeti, 44 ezer magatartási és 8 ezer egészségügyi okból – veszélyeztetettként nyilvántartott gyermeket. Jelentős számban van jelen a fizikai elhanyagolás is, amely 15 310 gyermeket érintett. 2008. évben a védelembe vett mintegy 20 ezer gyermek közül 15 ezer gyermeket a gyermekjóléti szolgálat jelzése alapján vették védelembe, jellemzően a szülőnek vagy a gyermeknek felróható magatartása miatt.

A családjukból kiemelt, gyermekvédelmi szakellátásban részesülő (0–18 éves) gyermekek száma mintegy 17 ezer fő, ami a gyermekek majdnem 1%-át jelenti. Az utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttek (18–24) száma mintegy 4 ezer fő, vagyis gyermekvédelmi gondoskodásban él mintegy 21 ezer fő. A nevelőszülők száma és a hozzájuk elhelyezett gyermekek száma is minden évben emelkedik, így a családból kiemelt, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek mintegy 54%-a él ma mintegy 5500 nevelőszülőnél.
Az elmúlt évek eredményeképpen komoly lépések történtek a nagy létszámú gyermekotthonok kiváltásában, a meglevő intézményrendszer korszerűsítésében. A pályázati támogatások és az önkormányzatok (nagyrészt megyei, néhány esetben a megyei jogú városi) saját forrásainak a felhasználásával 15 megyében teljes egészében befejeződött a gyermekotthonok átalakítása.

 Veszélyeztetettség fogalma

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is kérte a veszélyeztetettség tartalmának meghatározását különös tekintettel arra, hogy anyagi okból gyermeket a családjából kiemelni nem lehet. Jelen álláspont szerint a bántalmazás, elhanyagolás beleértendő a veszélyeztetettség fogalmába, annál tehát bővebb fogalom, illetve gyermek magatartásával saját magát is veszélyeztetheti. Sokan szerették volna látni a veszélyeztetettség fogalmának kibővítését a szabálysértést vagy bűncselekményt elkövetett gyermekekre. Ez azonban nem elfogadható, ezeket az ügyeket mindig egyéni módon kell megvizsgálni, és megállapítani a tényleges veszélyeztetettség fennállását, tehát ab ovo a bűncselekményt, illetve szabálysértést elkövetett gyermek nem válik veszélyeztetetté. Tény, hogy nem helyes a gyermek magatartása, de nem biztos, hogy veszélyeztetett pl. a szabálysértést elkövető, piros lámpán átmenő gyermek.

 

Fogyatékos gyermek fogalma

A fogyatékos gyermek fogalma is változik, aszerint, hogy személyes gondoskodást nyújtó vagy pénzbeli, természetbeni ellátásokról van-e szó. A gyermekvédelmi pénzbeli és természetbeni ellátások tekintetében a külön jogszabályban meghatározott magasabb összegű családi pótlékra jogosító fogyatékosságban szenvedő gyermek, fiatal felnőtt tekinthető fogyatékosnak. A személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások, valamint a gyermekétkeztetés normatív kedvezménye tekintetében a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben foglaltaknak megfelelő a sajátos nevelési igényű gyermekek szűkebb fogalmát veszi át, tehát azok tartoznak a fogyatékos gyermekek közé, akik organikus módon sérültek.

 

Gyermekjogi képviselő feladatai

A gyermekjogi képviselő eddig is folyamatosan kapott feladatot, legutóbb a gyámügyi eljárást szabályozó kormányrendelet módosításában azt, hogy az ideiglenes hatályú elhelyezésekről a határozat egy példányával tájékoztatni kell. Ezt a jövőben korlátozni kell a nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban elhelyezett gyermekek körére. A Gyermekvédelmi törvény bevezeti a gyermekvédelmi igazgatási bírságot, amelynek több célcsoportja és több indoka is van. A gyermekjogi képviselő feladata azzal bővülne, hogy ő is javaslatot tehet a gyermekvédelmi igazgatási bírság kiszabására.
Maga a bírság a működtetők és a szociális és gyámhivatalok munkáját hivatott segíteni azzal, hogy nemcsak leírja a hiányosságot, hanem eszközt is ad a kezükbe a bírság kiszabásának lehetőségével. Nemcsak gyermekvédelmi igazgatási bírság kiszabására lesz azonban lehetőség, hanem a bírság helyett vagy mellett adott esetben az érintett dolgozók továbbképzését is kezdeményezheti. Azon továbbképzések egyikében, amire a költségvetési törvény normatívát ad, és amely benn van az országos továbbképzési jegyzékben.
A másik változás az esetegyeztető megbeszélés megjelenése, amely nem azonos az esetmegbeszéléssel. Ez egy olyan egyeztető megbeszélés, amit a gyermekjogi képviselő is kezdeményezhet az elégtelen jelzőrendszeri működés miatt a szociális és gyámhivatalnál akár szakértők bevonásával is. A gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer tagjai tehát sok esetben nem teljesítik jelzési és együttműködési kötelezettségüket, amely mulasztás szankció nélkül marad. Annak érdekében, hogy a jelzési kötelezettség megszegéséről a fegyelmi jogkör gyakorlója tudomást szerezzen, a törvény lehetővé teszi, hogy a szociális és gyámhivatal jelezze a kötelezettségszegést a fegyelmi jogkör gyakorlójánál, és javasolja a fegyelmi felelősségre vonásra irányuló eljárás megindítását. Bűncselekmény gyanúja esetén a szociális és gyámhivatalnak kezdeményeznie kell a büntetőeljárás megindítását.

Átmeneti gondozás

A gyermeknek az átmeneti gondozás keretében főszabályként teljes körű ellátást kell biztosítani, tehát a helyettes szülőnek, a gyermekek átmeneti otthonának és a családok átmeneti otthonának a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését elősegítő, az életkorának, egészségi állapotának és egyéb szükségleteinek megfelelő étkeztetéséről, ruházattal való ellátásáról, mentálhigiénés és egészségügyi ellátásáról, gondozásáról, neveléséről, lakhatásáról kell gondoskodnia. A Gyermekvédelmi törvény módosítása a gondozás ideje alatt a szülői feladatokat, a szülő-gyermek közötti kapcsolat megerősítését kívánja hangsúlyozni azzal, hogy kimondja, ha a gyermek szüleivel együtt a családok átmeneti otthonában nyer elhelyezést, akkor a szülőnek részt kell vállalnia gyermeke ellátásában, gondozásában, ruházattal való ellátásában. Ezért ebben az esetben a gondozási helyen (a családok átmeneti otthonában) a gyermeknek szükség szerinti ellátást kell biztosítani.

Védelembe vétel

Ha a szülő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a települési önkormányzat jegyzője a gyermeket védelembe veszi. Ezzel egyidejűleg a jegyző a gyermek gondozásának folyamatos segítése és ellátásának megszervezése, a szülői nevelés támogatása érdekében kirendeli a gyermek részére a gyermekjóléti szolgálat családgondozóját. A most elfogadott törvényi változás hangsúlyossá teszi, hogy a védelembe vétellel egyidejűleg a jegyzőnek a veszélyeztetettség okához igazodó intézkedést kell megtennie (a szülő kötelezése a gyermekek napközbeni ellátásának igénybevételére, egészségügyi szolgáltatás igénybevételére stb.).
Új elemként jelenik meg a szülő és a gyermek kötelezése arra, hogy az iskolai erőszak és más súlyos konfliktushelyzet kezelése érdekében jelenjenek meg az iskolapszichológusi vizsgálaton, illetve vegyék igénybe a konfliktuskezelést segítő szolgáltatást. (A konfliktuskezelést segítő szolgáltatás egyik formája lehet a pedagógiai-szakmai szolgáltatás.) A jegyző a konfliktusban érintett más személyeket is felkérheti arra, hogy vegyék igénybe a konfliktuskezelést segítő szolgáltatást, illetve az iskolapszichológus segítségét.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény az erőszak minden formáját tiltja. A nevelési-oktatási intézmény elsődleges feladata a megelőzés, az intézménynek mindent meg kell tennie az intézmény biztonsága érdekében. Elengedhetetlen azonban az is, hogy az intézményekben előforduló konfliktusok szakszerű kezeléséhez tanácsadó pszichológusok bevonása legyen elérhető az óvodák, iskolák és kollégiumok számára a pedagógiai szakszolgálatok keretei között, a nevelési tanácsadókban. Emellett az óvodákban, iskolákban, kollégiumokban mindennapos gyakorlattá kell válnia a konfliktust megelőző, erőszakot csökkentő eljárásoknak. A szolgáltatások kiépítése folyamatban van.
A védelembe vétel során a gyermek átmeneti gondozását is el lehet rendelni 1-2 hónapos gondozásra hétvégi hazalátogatással és hétközi kapcsolattartással, ha van arra remény, hogy egy rövidebb átmeneti időszak alatt rendeződnek a családi viszonyok.
A védelembe vétel fennállásával, időtartamával összefüggően is van egy változás. A jegyzőnek most van egy időkorlát nélküli jelzési kötelezettsége a gyámhivatal felé, ha eredménytelennek bizonyul a védelembe vétel. Most lesz egy időbeli korlátozás is. Ha már két éve fennáll a védelembe vétel, akkor egy helyzetértékeléssel egybekötött értesítési kötelezettsége van a jegyzőnek a gyámhivatal felé.
A védelembe vétel eredménytelenségéről és a gyámhivatal értesítéséről a jegyző vagy a védelembe vétel felülvizsgálatának eredményéről szóló határozatban, vagy más esetben külön végzésben dönt. Ennek az a célja, hogy az alap- és szakellátás ne váljon annyira élesen el egymástól, illetve a gyámhivatal időben tudomást szerezzen a védelembe vétel eredménytelenségéről.
Ez azonban automatikusan nem eredményezheti a gyermek kiemelését a családból. Ennek részletszabályait a 149/1997.(IX. 10) Korm. rendelet tartalmazza. Eszerint a gyámhivatal az eljárási cselekmények sorában meghallgatja többek között a gyermeket gondozó szülőt, a különélő szülőt, a gyermek gyámját, szükség szerint más közeli hozzátartozóját, a gyermeket, illetve a családgondozót, indokolt esetben környezettanulmányt készít, megvizsgálja a családba fogadás lehetőségét, az átmeneti nevelésbe vétel elrendelésének indokoltságát, a gyermek elhelyezése, elhelyezésének megváltoztatása, illetve a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti per megindításának szükségességét.
Ha a gyámhivatal eljárása során azt állapítja meg, hogy a gyermek veszélyeztetettsége nem teszi szükségessé a hatáskörébe tartozó intézkedések megtételét, az eljárást megszüntető végzésével egyidejűleg az iratokat visszaküldi a jegyzőnek.
A jelenlegi szabályozás szerint a pártfogói felügyelet ellátásával egyidejűleg meg kellett szüntetni a családgondozást, ez most megszűnik, párhuzamosan a fiatalnak lehet pártfogója, és foglalkozhat vele egy szociális munkás is, nyilván el kell majd választani a kompetenciahatárokat.

Ideiglenes elhelyezés

Az átmeneti nevelt gyermekek esetén is lesz lehetőség arra, hogy a szülő vagy szülők, akik az átmeneti nevelésbe vétel előtt gyakorolták szülői felügyeleti jogukat, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki őket családba fogadja. Így nemcsak családba fogadásból kerülhet gyermek átmeneti nevelésbe, hanem onnan családba fogadó szülőhöz is.

A személyes szabadság korlátozását érintő intézkedések

Ha a gyermek egészségi vagy pszichés állapota következtében saját vagy mások életét, egészségét közvetlenül veszélyeztető magatartást tanúsít, és ez csak teljes körű ellátásának azonnali, zárt körülmények közötti felügyeletével hárítható el, akkor a speciális gyermekotthon vezetője – és kizárólagosan ő – személyes szabadságában – 36 óráig – korlátozhatja a gyermeket. Ha jelentős veszély vagy közvetlen súlyos veszély áll fenn, a gyermekjogi képviselő értesítése mellett a gyámhivatal a gyermek nevelési felügyeletét rendeli el. A Gyermekvédelmi törvény értelmében az átmeneti vagy tartós nevelésbe vételi eljárással érintett vagy már átmeneti és tartós nevelésbe vett gyermeken kívül már az ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermeket is érinthetik ezek az intézkedések.

Szavak nélkül! Tények

Az, hogy a lent említett vagy hasonló helyzeteket az intézmény miként oldja meg, kit érdekel?

Minek kell történnie, hogy a hatóságok, a rendszer komolyan vegye az intézmény problémáját? 

Valakinek meg kell halnia, hogy esetleg a majdani megoldás megszülessen?

Esetleírás X.Z. 2006 – 2010

2006. március 9-én az illetékes gyámhivatal levélben megkereste az intézményt és pedagógiai véleményt kért X.Z-ről.

Tisztelt igazgató asszony!

Kérem, szíveskedjen tájékoztatást adni arra vonatkozóan, hogy X.Z. kiskorú az iskolát tiszta, évszaknak megfelelő ruházatban látogatja-e, milyen a kiskorú tanulmányi eredménye, neveltségi szintje, hogyan illeszkedik be az osztály és az iskola közösségébe, milyen a kiskorú felnőttekhez való viszonya, a kiskorú előmenetelének ügyében M.M.né szülő érdeklődik-e, a pedagógusokkal együttműködik-e, a pedagógusok által adott tanácsokat megfogadja-e.

Milyen a kiskorú magatartása, mutatkoztak- e magatartás zavar a viselkedésében, milyen a kortárs közösséghez és a felnőttekhez való viszonya, tanulmányi eredménye képességének megfelelő-e, előfordultak-e igazolatlan mulasztások. A szülő a kiskorúról megfelelően gondoskodik-e, a beiskolázás rendben megtörtént-e, tart-e rendszeres kapcsolatot a szülő az iskolával. Kérem annak közlését milyen a megítélése szerint a gyermek személyisége, neveltségi szintje, illetve egészségi állapota.

Van-e tudomása arról, hogy a szülő elhanyagoló, esetleg italozó magatartása miatt veszélyeztetné a gyermek erkölcsi, értelmi, érzelmi fejlődését.

Kérem megkeresésemnek a kiskorú érdekében soron kívül eleget tenni szíveskedjenek!

A kérésnek eleget téve 2006. március 14-én megküldésre került a gyermek pedagógiai véleménye, valamit pszichiátriai szakvélemény.

Pedagógiai vélemény

Készítette: Dné. S. E. Gyógypedagógus, osztályfőnök

X.Z. Nagyon zavartan viselkedik, rendkívül agresszív, trágár szavakat használ, fenyeget. Amikor jobb kedve van, énekel Zámbó Jimmynek képzeli magát. Azt hangoztatja, én vagyok az Isten, a Király. „ Találkoztam Galambos Dorinával azt akarták kiskoromban feleségnek.” Többször megtámadta társait. Sz.J. nyakának tartotta az ollót. L.A.-ra a hegyes ceruzát ráfogta, mint egy kést. K. G-t fojtogatta. A lányokat folyamatosan trágár szavakkal illeti, ököllel fenyeget. „ Elvágom a torkod, megdöglesz, leütlek.”

Ezek a szavak azok, amelyeket leírhattam. Sokkal durvább trágárságok is napirenden vannak. A tanórákon nem dolgozik, esetleg, néha ha jó kedve van, színezget. Nagyon türelmetlen, az itt eltöltött idő a reggelizéssel, fürdéssel telik el, de már fél 11-kor menni akar haza. Az itt folyó munka, iskolai élet teljesen hidegen hagyja, abszolút nem érdeklődő. Nagyon zavarja a csoport, pezsgő, tevékeny élete, nehezen viseli el ezt a három órahosszát is, amelyet délelőttönként velünk tölt. Türelmetlenségét agresszióval, csúnya beszéddel, fenyegetéssel fejezi ki. Csoportban való foglalkoztatása kizárt, mert a tanulócsoportot zaklatja, fenyegeti, durván bántalmazza. Állandó felügyeletet igényel a személye. Amikor nyugtatót szed, hányingere van, szédül, rosszul érzi magát, ha nem szedi a nyugtatót nagyon zavart és agresszív.

Kecskemét, 2006. március 8.

Kérés Gyermekvédelmi felelőshöz

Készítette: Dné. S. E. Gyógypedagógus. osztályfőnök

Tisztelt Gyermekvédelmi munkatárs!

A mai napon X.Z. több ízben megfenyegette társait. „ Holnap pisztolyt hozok be és mindannyitokat lelőlek.” Az ujjával közben mutat lövést színlelve.

(Többször említette, hogy otthon pisztoly van.)

Hétfő óta nem szed gyógyszert, nagyon zavartan viselkedik.

Kérem, legyen szíves felvenni a kapcsolatot P.E, családgondozóval, mert ilyen körülmények között nem tudom a felelősséget felvállalni X.. Z. és a csoprttanulói testi épségének megőrzéséért.

Kecskemét, 2006.március 8.

Pszichiátriai Szakvélemény

Készítette: M.L. Pszichiáter

X.Z. Nevezett középsúlyos értelmi fogyatékos, súlyos viselkedésromlással és magatartás zavarral. A Juhar utcai speciális iskolába jár, ahol gyenge képességű a tananyagot csak nagyon hiányosan sajátítja el. Értelmi képessége mellett súlyos fokban jelen van a hypermotilitás és a figyelem dekoncentráció. Ezekből kifolyólag frusztrációs küszöbe nagyon alacsony, minimális frusztrációra agresszivitással reagál, amellyel a többi gyermeket veszélybe sodorja. Az alkalmazott terápia ineffektív illetve minimális mértékben tudja neki biztosítani a lehetőséget, hogy a legalapvetőbb ismereteket elsajátítsa bizonyos szinten, melyek a hétköznapi rutinhoz és önellátáshoz szükségesek.

A fentiekben részletezett minimális oktatást is nehezen tudja biztosítani az Intézet, magatartászavara miatt a Diákotthonba történő elhelyezése előreláthatólag megoldhatatlan problémához vezetne és a többi ott elhelyezett gyermek biztonságos ellátását veszélyeztetné, mivel nevezett felügyeletéhez, tartásához, ápolásához szükséges feltételek nem adottak.

Pszichiátriai szempontból az értelmi fogyatékosságával járó magatartászavara definitívnek tekinthető, érdemi változás ilyen téren belátható időn belül, adequat kezelés mellett sem várható.

Javasolt továbbra is családban való tartása, vagy kisebb családias közösségbe történő elhelyezése.

Kecskemét, 2006.március 8.       

Jegyzet

Készítette: Kimpián Ildikó gyermekvédelmi felelős

2006. április.5.

Reggel a gyámhivatal két munkatársa és a gyermekjóléti szolgálat családgondozója P.E. megjelentek az irodámban és közölték, hogy  X.Z. az intézményben marad, mert ma a családot kilakoltatták otthonukból. Az édesanya hajléktalan szállóra költözik, és oda az értelmi fogyatékos fiát nem viheti magával.

A gyermeket kötelesek vagyunk fogadni. Ezt a kollégium vezetőjével megtagadtuk egyben érdeklődtünk, hogy mi szerepel a határozatban?

Határozat az nem volt. mert S.O.S jelent meg a probléma. Mondtuk, hogy ezért a pszichiátriai beteg gyerekért a nap 24 órájában a felelősséget nem tudjuk vállalni. Ezt már korábban a szakvélemények csatolásával jeleztük a gyermekvédelmi szakértői bizottságnak és a gyámhivatalnak.  Az elhelyezési értekezleten Szatmári Gyuláné vett részt, aki szintén elmondta, hogy ennek a gyereknek olyan deficites dolgai vannak, amiért felelősséget nem tud vállalni a többi gyermekre nézve.

A gyereket az iskolában hagyták, elmentek, hogy valami megoldást találjanak a kialakult helyzetre. Megkerestük a fenntartónál a gyermekvédelmi referensünket Urbán Ildikót, hogy segítséget kérjünk. Azt igyekeztünk elérni, mivel a gyámhivatali határozat ekkor még nem született meg, hogy ne minket jelöljenek ki gondozási helynek.

Ildikó beszélt az főosztályvezető F.Zs-vel, aki egyetértett velünk és kérte járjunk el belátásunk szerint. Ez után Ildikó időpontot kért a megyei gyámhivatal vezetőjétől, hogy ez a dolog mindenki számára megnyugtatóan rendeződjön.

Az egy órás tárgyalás eredménye:

résztvevői: Vné F.Zs, Urbán Ildikó, Szatmári Gyuláné, Kimpián Ildikó.

Mivel a gyermekvédelmi központ gyermekvédelmi szakértői bizottsága a juhar utcai intézményt nevezte meg gondozási helynek a gyámhivatal nem hozhat más döntést és határozatot a gondozási hely kiválasztásában. Így a gyermekeket kötelesek vagyunk fogadni.

Délután szólt Urbán Ildikó, hogy megoldódni látszik a helyzet, nem kell a gyereket befogadni, talán sikerül más helyet találni neki. Délután 15 órára hozzák majd a határozatot.

15 óra 30-kor újra szólt a fenntartó gyermekvédelmi referense, hogy egy éjszakát mégis nálunk kell töltenie, mert még mindig nincs hely máshol.

15 óra 45-kor megérkeztek a gyámhivatal munkatársai és a családgondozó a határozattal melyben mi vagyunk gondozási helynek kijelölve.

A családgondozó átadta a gyermek ingóságait:

1.db papucs                                   1.db alsó nadrág

1 db nadrág                                   1.db fekete póló

1 db szabadidőruha                       1 db panasonic használhatatlan rádiós magnó

1 db vékonykabát                           2 db kazetta

1.db barna bakancs                       4 db üres elem

2,5 pár fehér zokni

A családgondozótól kértem a gyermek, kórházi zárójelentéseit, gyógyszerezését, melyre azt a választ kaptam, hogy sajnos nincs.

Átadott két üres gyógyszeres dobozt, melyre rá volt írva, hogy Rivotril 0,5 mg R1, D1, Risperdal 1 mg ( mennyiségről nem tudunk)

Arra a kérdésemre, hogy biztos, hogy ezeket a gyógyszereket a gyermek szedi nem tudott válaszolni.

Az édesanya ezt adta neki oda.

Emiatt én nagyon dühös voltam, és azt találtam mondani –

 „ ide hozol bejelentés nélkül egy pszichiátriai beteg gyereket, akinek a gyógyszerezését állítólag figyelemmel kísérted, erről te magad tájékoztattál március elején. Azt szeretnéd, hogy 122 gyermek közé beengedjük, és nem tudod biztosan, hogy a gyermek ezeket a gyógyszereket szedi-e, a gyógyszeres dobozok üresek és délután 4 óra van. Mégis hogy gondolod?”

A vitánkra a gyámhivatal munkatársának eszébe jutott, hogy valahol a gyermek iratai között olvasott a gyógyszerezéséről.

Hosszas keresés után megtalálta.

Rivotril 0,5 mg R1,D1

Risperdal 2 mg. R1, D1

Mivel gyógyszert nem hoztak megkerestem az intézmény pszichiáterét, és tanácsot kértem.

Ő azt javasolta keressük meg a gyermek kezelőorvosát, tőle tudhatjuk meg a pontos gyógyszerezését, addig adjunk neki 3x1 seduxent.

Így X. Z. kiskorú bekerült a gyermekvédelmi szakellátásba átmeneti neveltként, édesanyja a hajléktalanszállón várta sorsa alakulását. Időközben a bíróság az anyát cselekvőképességében korlátozta, gondnok kirendelése folyamatban volt és várta a szociális otthoni elhelyezését.

Itt az intézkedésünk az üggyel kapcsolatban nem zárult le, hiszen még az intézmény a korábbi országos botrányt kavaró gyermek ügyét sem heverte ki, és máris megérkezett a következő potenciális veszélyforrás. És mi teljesen tehetetlenek voltunk, csak kapálózásra tellett a jogszabályok dzsungelében.

Gyermekvédelmi szakmaközi egyezetetés X.Z. esete ügyében

Jegyzőkönyv

Készült: 2006. április 20-án

Jelen vannak: Kátainé Lusztig Ilona gyermekjogi képviselő

                           P.E. családgondozó

                           F.J. családgondozó

                           K.A.: hajléktalan gondozó

                           Urbán Ildikó gyermekvédelmi referens

                           Szatmári Gyuláné kollégiumvezető

                           Kimpián Ildikó gyermekvédelmi felelős

                           Budainé Gályász Katalin gyám

U.I.: Juhar utcai intézmény felépítése, működése. Önkormányzati működtetésű intézmény, nem lehet kiváltani. 220 értelmi fogyatékos gyermek van az intézményben. „Gyűjtőintézmény” Baja, Dunavecse (2-3 ház) speciális gyermekvédelmi lakásotthon. Amíg nincsenek meg a feltételek, a törvényi háttér ahhoz, hogy egy fogyatékos gyermek milyen körülmények között nevelkedhessen, addig a Juhar utcai intézmény nem megfelelő, sokan vannak egy helyen. 

X. Z.  megjelent egy fegyvernek látszó tárggyal – gázpisztoly -. Rendőrségi feljelentés lett az esetből, a rendőrség lefoglalta a fegyvert. A pedagógusnak kit kell védenie? A többi gyereket vagy  X. Z.? A gyermek nagyon anyafüggő, beilleszkedni nem tud. Heti 2 óra fejlesztés lett előírva azért, mert agresszív, közösségbe nem való. A társait fojtogatja, késsel fenyegeti. Kinek a felelőssége lesz, ha történik valami.

F.J.: 2 hete van X. Z. az intézményben, gyógyszerezni kell.

Szatmáriné (koll.vez.): Nagyon erős az anya-gyermek kapcsolat, X.Z.  minden nap várja az anyját. Fokozottan tartunk attól, hogy belefárad a várakozásba, robbanni fog. Kit fog eltalálni?

U.I: Erősen eseményfüggő. 

Önálló szobát szeretett volna X. Z., több fogyatékos és pszichiátriai beteg gyermek van az intézményben. A gyermek nem szedte a gyógyszereit, P.E. segítséget nyújtott. Merre tovább?

P.E.: családgondozó:

Alapellátás kereteibe nem fér bele, hogy a csg. felvállalja az anya felelősségét, hogy a gyermek szedi-e a gyógyszereit, napi szinten ellenőrizni.

U. I.: A kollégáim befogadták a gyermeket, de mi lett volna, ha nem „veszi át”! Valami oka van, hogy a család 400.000 Ft-os tartozást halmozott fel.

P.E.: Volt egy apuka, aki gondoskodott a családról, de ő meghalt, az anya nem képes gondoskodni sem a gyermekről, sem önmagáról.

Sz.Gyné.: Az Anya szerintem tud gondoskodni magáról, gyermekéről.

P.E.: Több szakérői vélemény is alátámasztja, hogy az anya képtelen gondoskodni

-          B. doktornő

-          háziorvos

U.I.: Mi lesz X.Z.-vel? Betölti a 18. életévét, áthelyezik másik pszichiátriai intézménybe, gondnokság alá helyezik. Mi lesz belőle?

F.J.csg.: érdemes lenne végignézni a családgondozás folyamatát. Akkor vettem át a családot, amikor az apa meghalt. 300 ezer Forintos közüzemi tartozás, kezelni már nem tudtam. Lejárt a lakásszerződés az apa halálával. Az anya nevén van egy 1/2-ed ház a Kórház utcában, így ő nem lehetett az új bérlő. Az anyát a Hajléktalan Szállón mi helyeztük el, X.Z.  pedig a Gyámhivatal helyezte el.

U.I.: A bérleti jogviszonyt jogilag örökölni lehet, a közigazgatási eljárási törvény számít.

Gyám: Határozat kellene, hogy a bérleti jogviszonyt örökölheti-e X.Z.

K.L.I.:Bérleti jogot meg lehet hagyni.

U.I.:Legfontosabb, hogy X. Z.  és az anyuka minél közelebb maradjon egymáshoz. Lehetőségek: Baja, Dunavecse. Az anyát gondnokság alá kell helyezni, elindították már az ügyet.

F.J.: Az anya segítséget igényel, de nem kell gondnokság alá helyezni.

P.E.:  Az anya befolyásolható, egyedül nem képes, elveszik a pénzét, befogad mindenkit.

U.I.: A gondnokság alatt Ő nevelheti gyermekét. Az a fontos, hogy mi fog történni? Mi lesz, ha az intézmény fellebbezik?

F.J.: Van Kecskeméten pszichiátriai közösségi ellátás? Pszichiátriai beteg, orvos bejár hozzá. Kórház csinálja, pszichiátriai osztály. 

U.I.: Az Anya fogyatékos vagy pszichiátriai beteg? Önálló életvezetésre nem alkalmas, könnyen befolyásolható, gondnokság alá helyezendő. Alkohol problémái vannak. Az anyának támaszra van szüksége, egyedül nem képes eltartani magát. A pénzt ismeri, de az értékét meghatározni nem tudja. Erős nyugtatókat szed.         X.Z. gyámot kapott, aki eljár az ügyeiben. Az anya kapjon gondnokot, aki segíti őt az ügyei intézésében.

Az alapellátás feladata lett volna, hogy az anyát segítse az öröklés ügyében.

K.L.I.: A gyermek nem maradhat ebben az intézményben. Évekig folyt a családgondozás, nem tűnt fel egy intézménynek sem hogy az anya beteg? Lakásügyben lépni lehetett volna. Szakellátásba anyagi okok miatt nem kerülhet gyermek, itt erről van szó. A kilakoltatás előtt vizsgálta valaki az anya egészségi állapotát? Jogsértés történt, mivel anyagi-szociális probléma áll fenn.

U.I.: Szakértői bizottság kimondta, hogy a Juhar utcai Int. a neveléshez szükséges feltételeket biztosítani nem tudja. Családok Átmeneti Otthona ilyen esetben hol van?

P.E.: Ha a Juhar utca nem képes fogadni egy ilyen pszichiátriai beteg gyermeket, akkor a CSÁO hogyan fogadni, ahol nincsenek szakemberek?

K.L.I.: Hol van a fokozatosság? Alapellátás – védelembe vétel? Miért nem lehetett megoldani egy albérletet, miért kezdett a szakellátás? A szakellátás nem megoldás, az anya tengődik a Hajléktalan Szállón. Mi van az anya tulajdonjogával?

F.J.: Kórház u. ½ ház. A benne élő család nem fizet, az anyát megverték, elvették a pénzét.

U.I.: A gyermek nem tanköteles. Ki kell lakoltatni a bérlőket a Kórház u. –i ingatlanból – rendőrségi eljárás.

K.I.: Mi lesz a Jövőben?

K.L.I.: Anyának gondnok kell,aki intézi az ügyeket. A gyermek le van szedálva  nyugtatókkal.

Az intézmény nem képes megfelelően ellátni a gyermeket, csak gyógyszerezni tudják. De beveszi a gyógyszert?  Bíróság elrendelheti kötelező gyógyszerezést, de ez a megfelelő eljárás?

K.I.: A  családgondozó  úgy hozta be a gyermeket, hogy nem voltak megfelelő gyógyszerei. Egy gyámhivatali határozatból derült ki, hogy m ilyen gyógyszereket kell szednie. Jelenleg az  intézmény orvosa próbálja beállította be a gyógyszereit. Nagyobb adag nyugtatóra van szüksége, hogy ne bántsa a társait.

U.I: Bács- Kiskun megyében nincs kiskorú pszichiátriai betegeket ellátó intézmény.

K.I.: A szakellátó visszautalhatja a gyermeket alapellátásba.

Megfelelő ellátás nem biztosított sehol. Nem tudtak olyan határozatot hozni, hogy mindennek megfeleljen.

K.L.I.: Bizottság vizsgálata szerint X.Z. nem ebbe az intézménybe való. Ha az anyának van jövedelme, a családgondozó segítene albérletet keresni.

U.I.: Független orvosi vizsgálat fogyatékos v .pszichiátriai legyen !

K.L.I.:Igazságügy  orvos szakértői  vizsgálat az anyáról.

U.I.: A gyermekotthon nem alkalmas X.Z. fogadására, azért, hogy, legyen hol aludnia ez nem megoldás.

K.L.I.: Albérlet, szoros kontroll lehet a megoldás.

Hajléktalan gondozó: Anyuka állapotának szakorvosi vizsgálata szükséges, ezt vállalja a hajléktalan gondozó szolgálat.

Gyermekjóléti szolgálat: Albérletkeresésben az anyát tudjuk segíteni, címkeresésben, illetve mivel jelenleg anyuka a hajléktalan szállón tartózkodik,. A hajléktalan szálló vállalja, hogy ebben anyukát megsegíti. Rövid határidőn belül újabb megbeszélés szükséges az eset megoldása érdekében.

K.I: Minél gyorsabban lenne szükséges a megoldásra, mert a fiú nem tudni meddig tudja viselni a jelenlegi helyzetet. Folyamatosan azt várja, hogy mikor mehet haza.

K.L.I.: Javasolja, hogy mivel a Korház utcai az anya tulajdonát képező ingatlanban jogtalanul laknak, lakoltassák ki azokat, akik jogtalanul bitorolják azt a lakást. Ebben az Ingatlanügyi Hivatal illetve a Nép Ügyvédje segítséget tud adni.

K.I.: Mindenképpen szeretnénk, ha a tanév végéig sikerülne X.Z. elhelyezését , lehetőleg az anyához való visszahelyezését elérni, mert a nyári időszak nagyon nehéz a gyerekek számára , akkor már pedagógusok nincsenek csak gyermekfelügyelők.

Gyám: vállalja, hogy megfellebbezi a kilakoltatást, hiszen X.Z. örökölte édesapjától a bérlés jogát.

Természetesen minden erőlködés ellenére X.Z helyzete nem oldódott meg. A gyermekvédelmi szakellátásban maradt. Az anya sokáig igyekezett a kapcsolatot tartani gyermekével, de belefáradt a küzdelembe. Jó ideje semmit nem tudunk róla.

Talán valahol élettársi kapcsolatot létesített, gyermekét már nem látogatja.

Rendkívüli eseményről jegyzőkönyv:

Jelen vannak: P.J. nevelőtanár,D.S. karbantartó, L.G. karbantartó, B.J. Kollégium vezető, D.Fné gyermekfelügyelő, Sz. A. gyermekfelügyelő,  V.Tné gyermekotthoni nevelő

P.J.: Én voltam ma reggel az ügyeletes. Az államisok úgy 7 óra 35 körül jöttek le, az aulába. X.Z. is ott sétált. Egyszer csak nagyot ordított, nekiugrott a karbantartónak. A másik karbantartó odafutott, lefogta. Nem bírtuk megnyugtatni. Mondtam, hogy engedje el, majd kimegy és lenyugszik. Ezután még az aulában futkosott, de egyik gyermeknek sem ugrott neki. Nem tudom miért dühödött fel, az aulában nem történt semmi, ami okot adott volna rá.

D.S.: Festettük a falat, egyszer csak hallottunk egy csatakiáltást, hallottuk, hogy elkezd dörömbölni a színpadon. Felém szaladt, elkapta a hajamat, belém rúgott. Ketten a kollégával meg egy apukával lefogtuk.

L.G.: Én éppen a létrán dolgoztam. Arra lettem figyelmes, hogy a kollégát elkapta a fiú odamentem segíteni, lefogtam.

B.J.: Reggel mentem fel a kollégiumba. Egyszer csak azt láttam, hogy X.Z. nekiugrott a karbantartónak, tépte, rúgta. Odamentem segíteni, de nem tudtam lefogni. Arrébb álltam, hogy a másik karbantartó le tudja fogni. Nem láttam, hogy mi bosszantotta fel X.Z.-t.

D.Fné és Sz.A.: X.Z. nyugodtan sétált az aulában. Egyszer csak azt hallottuk, hogy kiált egyet és hátulról nekiugrik a karbantartónak. Semmi nem történt lent, ami ezt kiváltotta volna belőle.

V.Tné.: Reggel Pné Marika volt X.Z.vel a gyermekotthonban,ő azt mondta, ott még nyugodt volt, semmi nem történt. Csak N. szokott mostanában feszültebb lenni, ő gerjeszti a feszültséget, de most vele sem volt gond. Tegnap délután beszélgettünk arról, hogy megkaptuk a fodrászatra a pénzt, X.Z. ezt meghallotta, ezért lett ideges. Most a fodrász miatt lett ilyen, legközelebb más miatt lesz. Ez a baj, hogy kiszámíthatatlan.

És mi továbbra is tehetetlenek vagyunk!

Összefoglalva: Minden jelzés, intézkedés ellenére a pszichiátriai beteg értelmi fogyatékos gyermeket az illetékes gyámhivatal a juhar utcai intézményben helyezte el, mert Kecskeméten, sőt Bács Kiskun megyében nincs olyan gyermekvédelmi szakellátást biztosító intézmény, ahol a megfelelő speciális ellátást biztosítani tudnák.  A probléma megelőző intézkedésünk kudarcot vallott.

Míg minden hatóság, intézmény mutogatott a másikra, a gyermek a juhar utcán került elhelyezésre. A problémát ott kellett kezelni, azonnal megoldani pénz nélkül, megfelelő egészségügyi háttér nélkül.

4 évre, és a felnőtt korúságára volt szükség, hogy a számára megfelelő ellátást biztosítani képes intézménybe kerülhessen.

De az, hogy a fent említett vagy hasonló helyzeteket az intézmény miként oldja meg, az kit érdekelt?

Minek kell még történnie, hogy a hatóságok, a rendszer komolyan vegye a problémát? 

Valakinek meg kell halnia, hogy esetleg a majdani  megoldás megszülessen?